3. fejezet (Part 2.)

Hali! =)

Ahogy ígértem itt a mai friss!

Boldog húsvétot mindenkinek!:D

A kijelzőn Nikki neve villogott.

-Szia! Figyelj bocsi, hogy nem hívtalak csak nem volt időm mert kórházban voltam, de inkább majd mindent elmondok részletesebben ha iderepülsz mert ez nem telefon téma - azt se hagytam, hogy szóhoz jusson szegény.

-Ha már úgyis beszélünk, elmondhatnád, hogy mikor jöttök Ashley-vel mert akkor kimegyek elétek a reptérre – vártam Nik válaszát de semmit sem halottam a vonal túlsó végéről.

-Nik ott vagy? - teljes csönd.

Most ezt direkt csinálja?! Mert ha igen akkor ez egyáltalán nem vicces!

-Nikki – még mindig csend.

Úristen! Mi van, ha ellopták a telefonját és valami pszichopata telefonálgat össze-vissza?!

-Ö ... Öhm ... - szólt bele egy mély férfi hang.

Na végre! De ez akkor sem Nik. Mi folyik itt? Ki ez? Mit akar? Nem tudott volna valami normálisat is kinyögni az öhm-ön kívül? Bosszantó!

-Na jó! Ha most rögtön nem mondod meg ki vagy és mit akarsz akkor istenemre esküszöm hívom a rendőrséget! Nem utolsó sorban mit keres nálad a barátnőm telefonja?!

Mit képzel ez magáról? Két perc újabb csend után már nagyon kezdtem unni a dolgot!

-Komolyan mondtam!-fenyegetőztem újra mivel még mindig csend volt.

-Rendben akkor hívom a zsarukat!

Eltartottam a mobilt a fülemtől majd letakartam, hogy nehogy meg hallja az illető-már ha tényleg telefonálok valakivel-hogy halálra röhögöm magamat. Nem hinném, hogy a rendőrség foglalkozna az én pszichopata zaklatómmal aki nagy valószínűséggel egy másik kontinensről telefonál.

Viszont az illető bele sem gondolt milyen marhaság is ez mert valami csoda folytán megszólalt.

- Várj! Ne! Nem kell hívni a zsarukat! Rob vagyok! - azt hiszi most okosabb lettem?

Egy csomó Robot ismerek. Na jó egyet sem de ez most lényegtelen.

-Ah. Rob. Oké. De még mindig nem tudom mit akarsz tőlem. Meg persze azt sem hogy miért a barátnőm telefonjáról beszélsz?!-aztán leesett

Oké! Azt hiszem megvilágosodtam. Most azzal a Robbal beszélek. A vámpíros sráccal. Te jó ég! Szent isten!

- Kérlek ne nézz hülyének. Asszem már sejtem ki vagy! Ugye az a Rob?!

- Az attól függ. Milyen Robra gondolsz?

-Hát... izé...a – basszus elfelejtettem milyen Robert!!

Ja, ez rám vall hozom a formám! Szedd össze magad Em!

-Nikk munkatársa ugye?! Bocs de nem jut eszembe a vezetékneved – ez elég hülyén hangzott. Most már mindegy. Remélem nem égtem be annyira.

-Igen az a Rob vagyok!-nevetett.

-Most mi olyan vicces?- nem értem.

-Csak az, hogy nem hallom minden nap azt, hogy valaki elfelejti a vezetéknevem!

De egy beképzelt majom! De egy irtó szexi majom! Akinek csodás hangja van...

Mit áradozok én itt róla? Azt se tudom kicsoda. Nem is ismerem!

-Jó! Nevess csak- szerintem egyáltalán nem vicces!

Miután hagytam hagy nevesse ki magát csöndben dúltam-fúltam. Utálom ha valaki kinevet azt meg egyenesen megverem ha pasi az illető!

- Abbahagytad?

-Bocs. Ne haragudj!- de haragszok!

-Amúgy Pattinson. Robert Pattinson.- szerintem még kezet is nyújtott.

Most rajtam volt a sor, hogy nevessek.

-Most mi van?

-Semmi csak... ez olyan Bondos volt. A nevem Pattinson. Robert Pattinson!-nevettem

-De még mindig nem tudom miért hívtál!

Nem hinném, hogy önszántából hívott fel egy vadidegen embert. Tuti Nik kérte meg.

-Ja igen! Azért hívtalak mert mert Nik és Ash előre hozták az utazást. Holnap este indulnak. Mi pedig majd utánuk- tette hozzá

-De hisz ez szuper! Legalább nem leszek egyedül egy teljes héten keresztül.

-Oké! Viszont egy valamit még mindig nem értek! Ezt miért nem Ő közölte velem?

Annyira csak nem lusta, hogy már a fiúkon keresztül üzenget nekem. Bár ha én is ennyi helyes hapsival lennék körbe véve lehet, hogy én is befognám őket. Na de majd a nyaralóban...

Rob rángatott vissza a jelenbe:

-Azért mert egy kisebb buliban voltunk és elég sokat ivott úgyhogy a wc fölött van. Ash meg nem ér rá. Fogja Nik fejét hányás közben- rötyögött Rob.

Rendben. Elég jó érv.

-Az nem jó-most mégis mit mondjak?

-Mondd meg nekik, hogy puszilom őket és, hogy majd kimegyek a reptérre! Rendben?

-Feltétlen átadom.

-Köszi!-mosolyogtam

Lehet, hogy előre ítélkeztem?

-Engem nem puszilsz?

Ennyit erről. Igazam volt. Egy majom! De ha ennyire akarja. Legyen!

-De téged is puszillak bár egyáltalán nem ismerlek de mindegy.-legyen neki karácsony.

-Oké! Megyek megnézem, hogy van Nikki. Nemsokára úgy is látjuk egymást!-ezt olyan hangsúllyal mondta ki, hogy majdnem elolvadtam. Istenem de aranyos.

A háttérben mintha nevetést halottam volna. De lehet, hogy csak képzelődöm.

-Igen hamarosan-helyeseltem én is.

Már szó szerint elfolytam a kanapén.

-Akkor szia!-közsönt el, majd le is tette a telefont.

-Szia-mondtam a sípoló telefonnak.

Huh... ez... huh... most vetem észre, hogy a szívem eszeveszetten dübörög a mellkasomban és nem akart lassulni.

Sok volt ez nekem.

Olyan hatással volt rám mint még senki sem. És ez csak egy telefonbeszélgetés volt. Mi lesz itt ha egy fedél alatt fogunk lakni?

Ezeken gondolkozva mentem a fürdőbe lehűteni magam, majd az ágyamba.

Mondanom sem kell kiről álmodtam az éjjel.

Tudom rövid lett!

Igyekszem a következővel és az már reményeim szerint hosszabb lesz!:)

Puss

Amy