Amy
A kórházba beérve azt sem tudtam, hogy merre menjek. Pedig ide járok nap mint nap.
Körbenéztem.
Megláttam Kelly-t a recepcióst és odarohantam hozzá!
Kétségbeesetten kérdeztem hova? mikor? miért? hozták be az apámat.
Csak a szobaszámot mondta el de én már szaladtam is a 3. emelet 216-os szoba elé.
Felérve megláttam, hogy éppen tolják befelé a műtőbe.
A főorvos Dr. Stephens meglátott és egy gyors-”azonnal megyek, addig készítsék elő”- kijelentés után odafordult hozzám.
-Emma Hunter? Örülök!-kezet nyújtott amit elfogadtam, de egyáltalán nem érdekelt mennyire örül nekem!
Az viszont már sokkal jobban, hogy apával mi történt, miért került kórházba és miért nem tudok arról ha beteg lenne. Bár nem hiszem, hogy én lennék az első akinek elújságolja, hogy beteg.
De orvos vagyok!! Vagy valami olyasmi....
-Mi történt? Mi baja van?-zúdítottam kérdésözönt az orvosra.
Elmosolyodott.
Mit mosolyog?
Majd szét vet az ideg és erre ő csak mosolyogni tud! Majd akkor mosolyogjon nekem, ha az apám rendbe jön és nem lesz semmi baja. Mert ha nem garantálom, hogy egy olyat húzok be neki, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket fog szenvedni. De abból nem lesz köszönet.
Most ez zavarna a legkevésbé.
Nem veszíthetem el őt is...
Abba tényleg belebetegednék és anya is!! A bátyámról nem is beszélve!
.Kérem nyugodjon meg! Mégis hogy nyugodjak meg? Az apámat most vitték be a műtőbe!
-Az édesapja jó kezekben van! De ezt tudja hiszen rezidens! Túl fogja élni!
Még szép hogy túléli! Le kell ordibálnom a fejét amiért nem mondta, hogy beteg. Istenem olyan makacs! Ha szólt volna, akkor a legjobb orvosokat tudtam volna ajánlani neki. Pénze meg van, Az nem volt sose probléma. De én nem értem. Mi a fenéért nem szólt?
Míg magamban szitkozódtam, bemondták a kórházi hangosbemondóba, hogy Dr. Stephenst várják a műtőbe.
-Nem lesz semmi baj.-biztatott majd elszaladt a műtőbe.
Legalább elmondhatta volna, hogy miért van bent. Akkor legalább tudtam volna valami támpontból indulni. Túléli-e vagy nem de erre inkább gondolni sem merek. A doki szerint minden rendben lesz. Remélem is.
Leültem a folyosón található székek egyikébe, és vártam.
Eltelt fél óra ... majd egy egész! Mi tart ennyi ideig? Fel kéne hívnom anyát. Addig is elfoglalom magam. Kikerestem a számát és két csörgés után fel is vette. Elmondtam, hogy kórházban vagyok. Persze azt hitte velem történt valami, de megnyugtattam, hogy én jól vagyok.
Mikor kimondtam azt a mondatot, hogy”apa a műtőben van és nem mondanak semmit” már úton volt idefelé.
Míg anyát vártam felhívtam a bátyámat Ericet is!
Mivel ő nem New Yorkban lakik ezért nem tud most azonnal iderepülni. Pedig szeretne. Apával mindig is jól kijöttek egymással, még akkoriban is mikor elkezdtünk rendszeresen veszekedni apámmal. Próbál nyugtatni, hogy ez nem lesz mindig így, de sajnos ezt nem hiszem. Azóta sem rendeződött a kapcsolatunk.
*
Körülbelül anya érkezése után úgy egy órával kijött az orvos. Anya kétségbeesetten rohant a dokihoz, amíg én inkább maradtam a helyemen. Nem éreztem úgy, hogy nekem bármiféle közöm lenne ahhoz, hogy ott legyek.
Nem tudom meddig beszélgettek csak arra figyeltem fel, hogy anya visszaült mellém a székre és megszorítja a karomat.
Ránéztem.
Ő pedig csak mosolygott. Akkor most...
-Jól van. Az orvos azt mondta összeesett a hotelszobájában. Kiderült néhány vizsgálat után, hogy vakbél gyulladása volt. De te jobban tudod,hogy milyen kockázata van.-egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Nem is tudtam, hogy ez ilyen veszélyes lehet-gondolkozott hangosan.
-Ilyenkor a vakbél üregébe olyan anyag kerül ami azt -részben-lezárja. A vakbél fala megduzzad, kialakul az irritáció majd a gyulladás. Az irritált vakbél nagyon hamar gyulladásba jön és akár órákon belül preforálhat. -kérdőn nézett rám.
-Kilyukadhat.-tettem hozzá.
-A preforált vakbél veszélyes mert a hasüregbe kijutott baktériumok gyorsan és agresszíven fertőzik meg az egész szervezetet. Ez életet veszélyeztető állapot.-fejeztem, be a kiselőadást.
Nem is tudom minek kezdtem bele de valahogy jó volt anya büszke arcát látni ezek után.
Öt perc múlva az orvos közeledett felénk.
- Bemehetnek hozzá. Ha szeretnének.
Anya azonnal ment a kórterem felé de én út közben megtorpantam.
-Anya én inkább hazamegyek. Szerintem nem látna szívesen.-teljesen kétségbeestem.
Nem tudtam hogyan reagálna arra, hogy itt lát. Azt sem értem, hogy miért engem hívtak először! Mást miért nem értek el? Ezt még meg kell kérdeznem az orvostól.
-Em, kicsim szerintem még nincs magánál. De ha nem szeretnél nem kell bejönnöd. Menj haza. Pihend ki magad.
Bőszen bólogattam, hogy igenis így fogok tenni.
Adott egy puszit majd bement apához. Majd holnap meglátogatom. Ennyit megérdemel. Ő is bejönne hozzám. Gondolom...
Hazafelé menet felhívtam Ericet, hogy inden rendben van és hogy vakbél gyulladása volt, amit időben kivettek. Belépve a házba egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Vágytam egy kád vízre ami segítségével ellazulhatok. Nem jött be. Fél óra ásztatás után is ugyanolyan szarul éreztem magam mind eddig. Inkább leültem a televízió elé egy doboz csoki fagyival. Nikki-nek általában segít. Az első kanál után-ami isteni volt-megcsörrent a mobilom. Senkivel sem volt kedvem beszélgetni, de az illető nem akarta abbahagyni. Megemeltem a seggem és előkerestem a telefont.
Örömmel vettem fel mit sem sejtve, hogy ezentúl megváltozik az egész életem.
Eric:
Kriszta (az anya):
Szia Amy!
VálaszTörléshát, nagyon sokat kellett ám várni erre a fejezetre.
De a lényegre térve, nagyon jó a töri, bár sajnálom, hogy vége van. Remélem, nem kell sokat várni a következő fejezetre!
Puxim Vicky
Szia Vicky!
VálaszTörlésTudom és sajnálom. Remélem nem lesz több ilyen! majdnem 1 hónapja nem volt friss...:(
DE! Mivel szünet van így időm is van írni és úgy gondoltam vasárnapra is hozok frisst=)
Remélem ezzel kárpótolok mindenkit!!:D
Örülök h tetszik amit írok!
De ha már itt tartunk a te törid is hiányzik ám nekem!!
Na jó befogom...
Köszönöm h írtál!!:)
Puss
Amy
Szia!
VálaszTörlésElhiszem, hogy hiányzik az én törim is, de egyszerűen most per pill ötletem sem időm nincsen és sajna egy ideig nem is lesz, mert jönnek az évvégi vizsgáim és jól kell teljesítenem.....