Meglepi!!!:D

Hali!!:)

Ez a fejezet most Rob szemszögéből lesz!!
Előre mondom ne nagyon szokjátok meg ezt!!
Nem terveztem Rob szemszögéből írni de ezt most nem hagyhattam ki!!
Jó olvasást hozzá!:D
Kérek komot!!
Vicky ez a feji most a tiéd!! :D (mivel annyira vártad!;D)


4. fejezet (Part 2.)

Rob szemszöge:


- Megkezdtük a leszállást! Kérjük kapcsolják be öveiket!-keltem fel a pilóta kérésére.

Azonnal bekapcsoltam az övemet és felkeltettem Kallent is. Nem tagadom igenis izgatott voltam. Szerettem volna már találkozni Emmával. Nikk annyit mesélt már róla, hogy szerintem jobban ismerem már mint ő saját magát. A telefon beszélgetés is hatással volt rám. Kire nem lett volna? Olyan gyönyörű hangja van.Kall szerint bediliztem. Szerinte olyan régen voltam már nővel - sajnos ez igaz - hogy nekem már mindegy a világ legrondább nőjével is képes lennék lefeküdni. Csak hogy én komoly kapcsolatra vágyom. Elég idős vagyok már, hogy megállapodjak. Fiatal koromban mindig is fiatal apuka akartam lenni. Sajnos ez már nem fog teljesülni.

A leszállás zökkenő mentesen ment. Ahogy leszálltunk a gépről szinte rohanva indultam el a fő épület felé. Kall a hátam mögött volt és szó szerint röhögött rajtam. A baj csak az, hogy ezt ő nem érti. Nem ő beszélt Vele hanem Én! Nem ő hallotta az Ő hangját hanem Én! Nem értheti addig míg nem találkozik vele.Szerintem rosszabb vagyok mit egy tini. Sose láttam ezt a lányt de már pusztán a hangjával levett a lábamról. Ezek után persze, hogy kíváncsi vagyok rá!! A fő épület előtt egy csomó papparrazzival találtuk szembe magunkat. Miután átverekedtük magunkat keresni kezdtük a csajokat. Szerencsére a fotósok nem jöhettek be mert a testőrök elállták az utat amiért igazán hálás voltam. Utáltam ezt a sok firkászt és teljesen kiakadok, ha folyton a nyomomban vannak. Kall szerint már megszokhattam volna csak, hogy ezt nem lehet megszokni!!!

- Hol vannak?-kérdezte Kallen.
- Honnan tudjam?

Ez hülye. Én ezt honnan tudnám?! Mi vagyok én? Lehet, hogy egy kicsit késnek.
Kall elindult egy pad felé. A bőröndöket lerakta a pad mellé majd elővéve gy újságot leült rá. Követtem.
Nem tudom meddig röhögtünk azokon a marhaságokon amiket a hülye újságírók írtak de úgy éreztem mintha figyelnének.

Tudom már megszokhattam volna de ez más volt.
 Felnéztem.
 Egy gyönyörű kék szempárral néztem farkasszemet. Kall követte a tekintetem miután észrevette hogy nem figyelek rá.Felállt majd elindult a csal felé. Mit csinál? Hisz ez egy vadidegen! Végül is nem érdekel mit csinál. A lényeg hogy engem néz és az én tekintetem tartja fogva.

 Pár perccel utána vettem észre hogy a lány mellett ott áll Ash és Nikk is. De barom vagyok. Ez Ő!!
Gyönyörű volt. Végül is mire számítottam?! Nikk mondta, hogy csak úgy döglenek érte a pasik. Most már értem, hogy miért. Szőkés barna hullámos haja két oldalt omlott le vállára egészen a háta közepéig. Hajában volt a napszemüvege is ami még jobban kiemelte szív alakú arcát.Nem volt rajta sok smink. Nem is kellett rá, hisz gyönyörű volt. Körülbelül olyan magas mint Nikk. És az a test...

Még kielemeztem magamban Kall üdvözölte a lányokat és Emmát is. Ash a nyakamba ugrott és össze-vissza puszilgatott. Nekem is hiányzott.De nem nagyon érdekelt. Mert még mindig Emmával voltam elfoglalva. Le sem vettem róla a szemem. Nem tudom hogyan került mellém Kallen csak azt éreztem, hogy megbök a könyökével és a csajok csak kuncogtak.
Most vettem csak észre, hogy annyira lehidalt Emma látványa hogy még a számat is nyitva felejtettem. Szegény. Biztos nem érti miért nézem tátott szájjal, mert teljesen zavarba jött. Olyan piros lett az a gyönyörű arca mint Ash piros felsője.

Összeszedtem magam és egy féloldalas mosoly kíséretében elindultam felé. Na most mutasd meg Rob!
Mikor elé értem udvariasan bemutatkoztam, de persze fölöslegesen mert engem mindenki ismer....pont Ő nem fog felismerni. De egy barom vagyok...

- Hello! Robert Pattinson vagyok! Nagyon örülök!-mondtam majd miután visszanyerte eredeti színét rám mosolygott és kezet is rázott.
-Én is! Emma Hunter.

De szép neve van...
Na ne már! Szedd össze magad Rob!! Olyan nyálas vagyok!! De akkor is! Tetszik a neve!
Miután túl voltunk a bemutatkozáson elindultunk. Már a kocsiban ültünk útban Emma és Nikk házához amikor Ash egy olyan ötlettel állt elő ami nekem a véget jelenti!

-Srácok! Elmegyünk vásárolni?-nézett ránk azzal az aranyos boci szemekkel amit csak akkor használ ha valamit nagyon akar!

Összenéztünk Kallennal és felnyögtünk. Pont piros volt ezért mind a három lány kérdőn nézett ránk.Most mit mondjunk? Nem kösz lányok de mi inkább nem mennénk de úgyis elráncigálnának minket ami ha jobban belegondolok nem is lenne olyan rossz. Emma miatt. de nem! Utálok vásárolni és nem érdekel de én nem megyek!
Miután hangot is adtam ennek, mind a hárman visszafordultak és egészen Emma házáig meg sem állva egy szót sem szóltak. Baj van! Nagy baj.

Jobb lett volna ha befogom. Utálom ha a csajok hisztiznek. Volt már olyan, hogy egy egész hétig nem beszéltünk mert nem mentem el Ash egyik bulijába mert inkább kialudtam magam. Könyörgöm másnap díj kiosztom volt. De persze erre senki sincs tekintettel.
Hogy fogom én ezeket kibékíteni?
Miután mindenki bepakolt beültünk Emma hatalmas kocsijába ami szerintem hét embernek is nagy lett volna. Később kiderült, hogy direkt erre az alkalomra bérelte mert nem fértünk volna el.

Igen Ő hozzám szólt. Kedvelem a csajt! Ash és Nikk viszont még mindig meg voltak sértődve. Em próbálta felvidítani őket ha majd odaérünk akkor elmegyünk vásárolni is. Ez egy kicsit jobb kedvre derítette őket de még mindig nem szóltak hozzám. Az út hosszú ám annál jobb volt. Rengeteget beszélgettünk Emmel. Már kezdett besötétedni mikor a többiek elaludtak. Nem csodálom hisz reggeltől úton voltunk.
Emma mögött ültem így a visszapillantó tükörben lebukás nélkül tudtam csodálni. Vagyis csak hittem mert miután 5 percig bámultam észrevette. Belenézett a tükörbe majd vissza az útra.
 Elmosolyodott.

- Mi érdekes van rajtam Rob?-halkan kérdezte mert mellette Nikk mellettem pedig Ash és Kall aludt.
- Gyönyörű vagy!-csúszott ki a számon.

Na tessék! Gratulálok! Jó nagy marha vagy Rob!
Azt hittem hozzám fog vágni valamit mert ezt mondtam. Barátja van és én meg itt nyomulok! Bassza meg Rob!
Helyette viszont elpirult. Láttam a tükörben!
Ilyenkor a legszebb!

-Köszönöm!-nézett bele a visszapillantó tükörbe egyenesen a szemembe.
 Olyan áhítattal és kislányos bájjal nézett rám hogy én itt és most döntöttem el: Nekem Kell Ez a Lány!!!






/A következő rész hétvégén jön!:)/

4 fejezet ( Part 1.)

Itt a feji! Kérek komot!!:)

Jó olvasást

(holnap jön a meglepi!!:D)

Remekül aludtam. Egész nap a telefonbeszélgetés járt a fejemben. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből Robot. Rettenetesen vártam már, hogy találkozzunk. A baj csak az, hogy nekem barátom van. Erre én egy másik pasiról ábrándozok akivel 1 hónapig össze leszek zárva. Milyen barátnő vagyok én?! Szörnyű... Mit fog ehhez szólni Mike? Ugyanis még nem mondtam el neki, hogy Nikk kiket fog magával hozni. Csak Ashleyről tud! De őt már ismeri. Azt viszont „elfelejtettem” vele közölni, hogy a híres Robert Pattinson is velünk jön aki nem akármilyen pasi! Végül is amit nem tud az nem fáj neki.

Az egész napom rohanással telt. Be kellett mennem az egyetemre az utolsó napon majd közölték, hogy a kórházban is kell segíteni. Utána boltba mentem mert otthon semmi kaja nem volt és még apához is visszamentem. Szerencsémre (vagy nem) aludt így csak leraktam az üdítőt és egy kis csokit és már jöttem is.

4-re értem haza. Ashley napközben küldött egy sms-t, hogy körülbelül 5-re érkeznek meg. Kicsit késésben voltam. Gyorsan bekaptam egy szendvicset majd rohantam készülődni. Rendbe szedtem magam majd sietve bepattantam a kocsimba és elindultam a reptér felé.

Nem is értem miért a kocsimmal mentem hisz mindig akkora dugó van, hogy sehova sem ér oda időben az ember csak ha egy órával hamarabb indul el. Gyalog talán időben odaérnék. Így viszont nem látok esélyt mert lassan 5 óra és én még mindig a dugó kelős közepén ülök! Na de most már lényegtelen.

Negyed 6-ra értem a reptérre. A bejárat előtt rengeteg paparazzi állt. Ezen már meg sem lepődtem.

Átvágtam a hatalmas tömegen még szerencse, hogy nem tudják miért vagyok itt! Az hiányozna még ha címlapra kerülnék...

Beérve észrevettem, hogy Ashék gépe még nem szállt le így nem késtem el.

Nem is lenne baj ha elkéstem volna csak Nik a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül legyek itt időben – ha már kiharcoltam, hogy eléjük jöjjek – mert a sok újságírótól nem tudnának kiszabadulni. Szerintem így is segítséget kell majd késni a biztonsági őröktől. Lehetetlenség ebben a nagy tömegben közlekedni!

Leültem a székre és vártam. Azt írták ki, hogy csak 10 percet késnek de az már rég letelt...

Már azon voltam, hogy felállok és veszek valami újságot, hogy addig se unjam szét az agyam. És izgatott is voltam. Már olyan rég láttam őket.

Pár perc múlva bemondták, hogy a Vancouveri gép leszállt. Fellélegeztem. Itt vannak. Szuper.

5 perc múlva ott jöttek szembe velem 2 testőrrel az oldalukon akik2-2 bőröndöt cipeltek. Mint a filmekben. Nikkinél kézipoggyász míg Ashnél egy bőrönd volt. minek ennyi ruha? Hisz megyünk vásárolni! Végül is ők tudták.

Mikor megláttak, elmosolyodtak és sietve elindultak felém.

Nik volt az első aki a karjaimba omlott. Utána csapódott be Ash is.

• Szia! Szia! Szia! - visította Nik.
• Sziasztok! - köszöntem én is.

Istenem de hiányoztak!

• Szia Em! - puszilt meg Ash.
• Szia!

Ott ölelgettük egymást vagy 5 percig. Képtelen lettem volna elengedni őket. Arra rebbentünk szét, hogy az egyik biztonsági őr megszólalt:

• Hölgyeim! Nem szeretném megszakítani ezt a magható pillanatot de szerintem ideje lenne menni! Nagyon örvendek! - küldött felém egy mosolyt.
• Én is!
• Igen. Ideje menni. John – gondolom így hívják a pasast – szerintem a hátsó kijáraton kéne kimenni nem gondolod? Em hol álltál meg? - nézett rám Ash kérdőn.
• Elől de majd hátramegyek a kocsival.
• Oké! Akkor hátul.

Én elindultam a kijárat felé míg ők a másik irányba.

De marha vagyok!! Gondolhattam volna erre. Annyira siettem, hogy eszembe sem jutott.

Átvágtam a tömegen majd beültem a kocsiba és a reptér hátsó részéhez hajtottam ahova nm mehetnek újságírók.

Nikkiék bedobták a táskákat, majd beültek ők is és hazafelé indultunk.

Az egész utat végigbeszélgettük. Kérdezték mi volt velem mióta nem találkoztunk. Igazat megvallva semmi említésre méltó sem történt velem apán kívül persze. De ezt inkább nem is említem mert csak felfújnák az egészet. Apa meg már jól van.

Hazaérve rendeltem kínait míg a csajok kipakoltak erre a pár napra. A fiúk gépe csütörtökön érkezik. Ma kedd van. Addig meg elleszünk. Kaja, egy romantikus film és egy zuhany után mindenki lefeküdt aludni.

Ez a két nap pillanatok alatt elrepült. Egész nap vagy vásároltunk vagy dumáltunk a kanapén. Szerda este még egy buliba is elmentünk.

Arra eszméltem csak fel, hogy már a fiukhoz indulunk a reptérre. Izgatott voltam és ez látszott rajtam.

• Em! Nyugi! Ez csak Rob és Kallen. Nem kell parázni! Jó fejek – próbált nyugtatni Ash.
• Te könnyen beszélsz! Hisz velük dolgozol! És Ők nem akárkik! - szálltam vitába.

Nik jót nevetett rajtunk

Ő vezetett mert én képtelen lettem volna ilyen állapotban volán mögé ülni.Ash viszont inkább rám hagyta.

Mi van ha nem tetszem nekik? Hozzám sem fognak szólni?! Én azt nem élném túl! Mi lesz itt?!

• Megjöttünk! Em nyugodj emg mert ha nem én nyugtatlak meg de az fájni fog! - fenyegetett meg Nik miközben kiszállt a kocsiból!
• És száll már kifelé! A képük is leszállt már!
• Oké! Megyek!

Ash csak nevetett. Persze nekik könnyű. Én nem találkozok minden nap világsztárokkal. Na jó a csajokat leszámítva. De itt akkor is a híres Robert Pattinsonról van szó!

Lehajtott fejjel és szó nélkül lépkedtem Nikkék után. Igaza volt Nikkinek. Ott ültek a széken olvasva valami újságot. Annyira bele voltak merülve, hogy észre sem vettek minket. Én viszont jól megnéztem őket. A szavam is elállt. Kallen amúgy is jó pasi. Ezt tudtam róla. Viszont azt is, hogy nem igen van komoly kapcsolata.

Rob viszont...

Istenem az a haj...

Mintha megérezte volna, hogy nézem felnézett az újságból egyenesen a szemembe. Azt hittem menten összeesek. Mintha a vesémig látott volna. És életemben nem láttam még ilyen gyönyörű szempárt.